Abimélek elviteti Sárát
"És elköltözék onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedék Kádes és Súr között, és tartózkodék Gérárban."
(1Móz 20: 1)
Miután hírét vette unokaöccse halálának, és annak, hogy a gyermekei milyen gyermekeket hoztak a világra; elhagyja a környéket. Dél felé, Egyiptom szomszédságába húzódik. Itt viszont a felesége az isteni beavatkozás következtében újra fiatal. Így várja szíve alatt a gyermeket. Ezért Ábrahám újra a régi módszerhez folyamodik Gérárban.
"És monda Ábrahám Sáráról, az ő feleségéről: Én húgom ő. Elkülde azért Abimélek Gérárnak királya, és elviteté Sárát."
(1Móz 20: 2)
Ábrahám itt is azt a következtetést vonja le a nép viselkedése alapján, hogy netalán megölik őt a felesége szépségéért, és a valóságnak ismét egy másik aspektusát tárja Abimélek elé. A húgának mondja Sárát, mint ahogy valójában az is.
"De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé meghalsz az asszonyért, a kit elvettél, holott férjnél van."
(1Móz 20: 3)
Láthatjuk, hogy az Isten Szent Szelleme nem csak az Ő szolgáiban van jelen, hanem mindenkiben. Az csupán az egyéntől függ, hallgat Rá, vagy sem. Abimélek helyesen járt el, hogy odafigyelt erre a belső hangra. Ez a hang természetesen nem tévesztendő össze a démonikus, félelem keltette belső hanggal, ami nem építeni, hanem rombolni akar. Arra általában hamarabb odafigyel egy gonoszságtól, félelemtől, rosszindulattól áthatott lélek. A jót nehezebb észrevenni, és figyelni rá. A Szent Szellem csak a tiszta vágyakon, érzelmeken és gondolatokon keresztül tud kapcsolatba lépni az ember lelkiismeretével, s így tudja helyes döntésre sarkallni azt. Amíg, tehát valakiben van ilyen kapcsolódási pont, addig van esélye arra, hogy a Szent Szellem felemelje őt. Ha már azonban nincs ilyen lehetősége: az Isten maga mond ítéletet fölötte.
Gérár királya tehát meghallotta a Szent Szellem által közvetítetteket, s helyesen cselekedett.
"Abimélek pedig nem illette vala őt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-é? Avagy nem ő mondotta-é nékem: én húgom ő; s ez is azt mondotta: én bátyám ő. Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt."
(1Móz 20: 4, 5)
Abimélek jogosan védekezik a Szent Szellem végzése ellen, és ez helyénvalónak is ítéltetik.
"És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt. Mostan azért add vissza az embernek az ő feleségét, mert Próféta ő: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó."
(1Móz 20: 6, 7)
Abimélek hajlik a Szent Szellem, az Isten hangjára, s figyelmesen megérti annak tartalmát, értelmét. Helytelenséget hajtott végre mohó vágyában. De neki az Isten ezt próbának szánja. Ha lemond a vágy gyümölcsének élvezetéről, megmenekül, ha azonban nem: úgy háza népével csúf véget fog érni. Valójában ahhoz segíti hozzá Isten Abiméleket, hogy szeretett szolgájával egy egészséges kapcsolatot, jó szomszédi viszonyt építsen ki, s ápoljon.
Abiméleknek tetszik a lehetőség, főleg, hogy megtudja: ez az ember a Magasságos Isten prófétája. Szívében már hallott Róla, most azonban Ábrahámon keresztül többet is megtudhat Felőle.
"Felkele azért Abimélek reggel, és előhívatá minden szolgáját, s fülök hallatára mindezeket elbeszélé és az emberek igen megfélemlének."
(1Móz 20: 8)
Abimélek nyitott, őszinte ember. Nem nagyravágyó, csupán a kéjvágya vezette őt tévútra; de látnivaló, hogy képes uralkodni rajta. Ezért mindenkinek elbeszéli a történteket. Nem fél attól, hogy alattvalói kinevetik érte, vagy hogy ellene támadnak. Egyszerűen csak azt akarja, hogy tudjanak róla, s így ők is kerüljenek közelebb ehhez az igazságos Istenhez.
Az emberek félnek. Ez a félelem azonban nem a büntetéstől való félelem. Ez azt jelenti, hogy úgy tisztelik az Istent, hogy nem akarják megbántani Őt. Szeretik, hogy ilyen jó, és igazságos. Ez nyilván örömet okoz Neki. Ha azonban megbántjuk, elveszti örömét, s félünk, hogy elveszítjük Őt, s nem lesz, aki a továbbiakban vezéreljen bennünket a helyes úton. Nos, Gérár lakóiban ez a fajta félelem alakult ki Abimélek szavainak hatására. Abimélek, tehát jó politikusnak és királynak tűnik; szereti a népét, s az is szereti őt. Ez volt az a lehetséges kapcsolódási pont az érzelmeiben, amely alkalmassá tette őt arra, hogy meghallja álmában Isten szavait.
"És hívatá Abimélek Ábrahámot, és monda néki: Mit cselekedtél mi velünk? És mit vétettem te ellened, hogy én reám és az én országomra ilyen nagy bűnt hoztál? A miket cselekedni nem szabad, olyan dolgokat cselekedtél ellenem. És monda Abimélek Ábrahámnak: Mit láttál, hogy ezt a dolgot cselekedted?"
(1Móz 20: 9, 10)
Abimélekben az igaz imádatnak valamiféle alapja látszik lerakódni. Van elképzelése arról, hogy mi a jó és a rossz közötti különbség. Tudja tehát, hogy egy embertárs megcsalása, a hazugság helytelen dolog. Viszont nagyon sok mindent még nem tud. Csupán meditáció és jószívűség alapján jutott el az imádatnak még erre az alacsony fokára. Így vegyes érzelmekkel kezd Ábrahámmal beszélni. Mint embert, megpróbálja számon kérni, hogy miért csapta be őt és népét. Másfelől viszont, mint prófétához intézi kérdését, mellyel a hitébe szeretne mélyebben belelátni. Egyáltalán tényleg becsapták őt, vagy ez csupán egy próbatétel, az ő hitét ellenőrizendő. Szeretné továbbá tudni, vajon milyen hibákat követett el, ami miatt ez a lehetséges szerencsétlenség éri. Nem lát tisztán, tehát a hitét illetően. Szeretne Ábrahámtól tanulni. Ábrahám rá is áll, hogy tanítsa őt. Neki nem kell védekeznie a király előtt, hisz természetesen cselekedett. Legfeljebb Abimélek tisztánlátását igyekszik csiszolni. Mesél neki.
"Felele Ábrahám: Bizony azt gondoltam: nincsen istenfélelem e helyen, és megölnek engem az én feleségemért."
(1Móz 20: 11)
Ábrahám sokfelé járt a világban, sokféle emberrel, néppel találkozott, s úgy tapasztalta, hogy igen ritka az igaz hit, az istenfélelem. Legutóbb épp erre, Egyiptomban tapasztalta, hogy a szép nőket még a férjük mellől is elrabolják, s a férfit megölik érte. Gérárt ilyen szempontból nem ismerte. Tapasztalatai alapján viszont joggal feltételezte – akárcsak Egyiptomban –, hogy itt is úgy jár. Nem is beszélve arról a területről, amelyről most jött. Ott öt város épp most pusztult el az erkölcsi mocsárba süllyedve. Itt viszont kellemes meglepetés érte. Tehát tovább tanítja Abiméleket.
"De valósággal húgom is, az én atyámnak leánya ő, csakhogy nem az én anyámnak leánya; és így lőn feleségemmé."
(1Móz 20: 12)
Itt elbeszéli Abiméleknek, hogy hogyan lett a felesége; s ebből láthatjuk azt is, hogy ez volt az oka a korábbi magtalan állapotának is. Ezt azonban már feloldotta a Teremtő. Tudnunk kell, hogy mikor az ember az Isten közvetlen szolgálatában áll, s ezt teljes odaadással, transzcendentálisan teszi – vagyis lemond tettei minden gyümölcséről Ura javára –, akkor az Isten az anyagi élvezet fölé emeli őt, s így kiszabadítja korábbi tettei negatív visszahatásai következménye alól. Megszabadítja a bűn rabszolgaságából. Sára tehát Ábrahámra való tekintettel fiatalodott vissza, nem önmaga vágyából -–bár a változás irányát ez utóbbi határozta meg. Tudjuk, hogy egy célt sokféle ok határoz meg.
"És lőn hogy a mikor kibujdostata engem az Isten az én atyámnak házából, azt mondám néki: Ilyen kegyességet cselekedjél én velem, mindenütt valahová megyünk, azt mondjad én felőlem: én bátyám ez."
(1Móz 20: 13)
A további tanításból kitűnik többek között az is, hogy mikor Ábrám elindult Úr-Kaszdimból, majd Háránból: kételyei voltak. Attól félt, hogy gyönyörű feleségét elrabolják tőle. Ezért arra kérte Istent, hogy a testvéri kapcsolatot használva védje meg őket az ilyen atrocitásoktól, bármerre is járnak. Isten kedvezve szolgájának – mint látjuk –, többször is támogatta e dologban. Ahhoz, hogy ilyen személyes kérést terjeszthessen a Teremtő elé, nagy hitre van szükség.
Sára visszaadatik ajándékokkal egyben
"Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és adá Ábrahámnak, és vissza adá néki Sárát is az ő feleségét."
(1Móz 20: 14)
Abimélek felismerte helyzetét, megértette, hogy próbára tétetett. Semmilyen helytelen szándék nem nyomja a lelkét; így mindennel, amije van, az Isten prófétáját kívánja támogatni. Rádöbben, hogy helytelen vágya hajtotta arra, hogy ezt a szép, idegen asszonyt magának akarja. Így részben a szemek befedőjéül, részben viszont őszinte megbánás gyanánt igen nagy mennyiségű ajándékkal halmozta el Ábrahámot.
"És monda Abimélek: Ímé, előtted van az én országom, a hol tenéked jónak tetszik, ott lakjál. Sárának, pedig monda: Ímé ezer ezüst pénzt adtam a te bátyádnak, ímé az neked a szemek befedezője mindazok előtt, a kik veled vannak; és így mindenképen igazolva vagy."
(1Móz 20: 15, 16)
Abimélek igen jó indulatú ember és király lévén, sokat tanult abból, amit Ábrahámtól hallott. Igyekszik is őt minden lehetséges módon kiengesztelni. A kirótt próbát jól megállta. A Teremtő szolgáját, és annak feleségét igen nagy becsben tartja. Marasztalja is kedvesen, hogy lakjék az ő országában. Így kitűnő lehetősége nyílik arra, hogy Ábrahámon keresztül közelebb kerüljön a Teremtőhöz, és még többet megtudjon Róla, hogy népének is megtaníthassa ugyanezt. Azt tartja egy bölcs védikus mondás, hogyha a király jól cselekszik, a nép természetességgel követi őt.
"Könyörge azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyítá Isten Abiméleket, és az ő feleségét, és az ő szolgálóit, és szűlének. Mert az Úr erősen bezárta vala az Abimélek háza népének méhét Sáráért, az Ábrahám feleségéért."
(1Móz 20: 17, 18)
A Magasságos itt épp az ellenkezőjét tette annak, amit korábban Sárával tett. Vagyis Sára korábbi magtalanságát átszármaztatta Abimélek háznépére, a próba idejére. Azonban, minthogy a király nem megtámadta Ábrahámot, hanem megalázta magát előtte, így elvette róla a gyermektelenség megaláztatottságát: róla, és egész háza népéről is. Itt láthatunk rá élő példát, hogy ha egy hatalmon lévő ember helytelenül cselekszik, akkor ezzel nem csupán önmagának árt, hanem mindazoknak is, akik a hatalma alá rendeltettek. Ha viszont jót tesz, az ugyanúgy kihat az alárendeltjeire is. Erre még számtalan példát fogunk találni – főleg Izrael nemzetének a vezetésével kapcsolatban. Mennyire egybehangzik ez a korábban említett védikus bölcselettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése